Néma tüntetés volt ez, tükör a mai Magyarországról.
Hirdetés
Két kép volt minden nap. Az első fotó mindig az esélyteremtő munkánk során készült, napjainkban, a kapcsolatrendszerünkben levő gyerekek környezetében, ott, ahol a szegénység zárja be a lehetőségeket.
A másodikat mindig az internetről töltöttem le, vagy küldte valaki. Szubjektív válogatás volt...néha véletlenszerű is...a sor még folytatható lenne, naponta kerül elő újabb, a szegénység mellé tehető érthetetlen ügy.
Az egésznek a célja az arányvesztés kihangosítása volt.
Mert nem bírom a nyomort a stadionok (kisvasutak, óriásplakát kampányok, indokolatlanul nagy költségvetésű: székházak, autóparkok, minisztériumi költöztetések, újbóli teljes átszervezések, háttérintézmények, külföldi utak, új templomok, értelmetlen, vagy elrontott beruházások, mutyizások, hirtelen meggazdagodások, stb...) árnyékában.
Nem a szegény-gazdag viszonylatról szólnak a képpárok...hanem a közpénzek fókuszairól. Nem arról, hogy a szegénységben meszelnek-e vagy sem...hanem arról, hogy milyen arányban fordítanak állami pénzeket a szegénység, a gyerekszegénység felszámolására a többi területhez viszonyítva. Nem arról, hogy kell-e a foci vagy sem... Az arányvesztés ellen emeltem és emelek szót. Mert egy élhető országban tartani kellene az arányokat.
Hirdetés
