Hirdetés
Márta mama nem is tudta akkor, hogy ez mit akar jelenteni, leszállt és hazament. A rádióban akkor már hallottak ezt-azt, de szürkület után, mikor kinéztek az utcára, óriási tömeg hömpölygött a Kossuth tér irányába. Az apukája azt mondta, hogy lemegy megnézi. Márta mama is menni akart, de az anyukája nagyon féltette őket. Végül lement az apukájával, míg az anyukája a kis húgára vigyázott otthon. Mire elértek a Kossuth térre (5perc séta), már óriási volt a tömeg és páran kiszúrták a fegyvereseket a tetőn, és érkezett is az első tank, aminek csak messziről hallatszott a hangja, de aztán a cső is kimagaslott amint, bekanyarodott. Fejvesztve próbáltak visszafelé futni, de esélytelen volt. Lőni kezdték a tömeget, mikor egy férfinek eszébe jutott lábbal berúgni a pinceablakot ahol álltak és oda ugrottak be ők is. Persze, erre hamar rájöttek a tisztek és pillanatok alatt lent voltak, hogy rátörjék az emberekre a pincét. Páran kifelé próbáltak mászni, és újra az utcán menekülni. Sajnos Márta mama, nem tudott kimászni, mert mikor beugrottak a pincébe, rosszul ért földet a sötétben és eltört a szeméremcsontja. Négyen húzták-vonták, mire sikerült mindenkinek kimenekülnie. Ekkora halomra lőtték a fegyvertelen gyerekeket, nőket, férfiakat a téren. Márta mama apukája mondta, hogy próbáljanak meg eljutni legalább a Hold utcába, hogy ellássák. De a mama kötötte, az ebet a karóhoz, hogy ő innen csak haza akar érni. Sikerült "hazaszökniük". A többi pedig már történelem. Viszont rá pár évre, egy szerencsétlen biciklis baleset után, kórházba került Márta mama, ahol megröntgenezték. Azonnal látszott a törés nyoma, és kérdezte az orvos, hogy ez mikori. A mama persze, hazudott róla.
Hirdetés
Ezután mondta el neki egy kedves nővérke, hogy azok az emberek akik azon az éjszakán bementek a Hold utcába ellátást kérni, már nem élnek. Ugyanis másnap tisztikar bement és elvitte azok névsorát akik ellátásért folyamodtak délután. Felkeresték őket, egyenként.