Hirdetés
Ugyanakkor a más tagállamokban bevezetett szülőtartás csak kiegészítő lehetőség, mert az állam garantálja az öregségi nyugdíjakat, ha már a megöregedett állampolgára több tíz éven keresztül fizette be a súlyos adóforintokat az állami nyugdíjkasszába. Magyarország ebből a szempontból is egyedülálló jelenség az EU palettáján, lévén nemcsak a havi rendszerességgel befizetett nyugdíjjárulékai tűntek el Állam Bácsi zsebében, hanem a külön, a nyugdíjas éveikre szánt megtakarításaik is, amit úgy hívtak, anno: magánnyugdíjpénztári megtakarítások. Azt ugyanis beolvasztották a közösbe, évekkel ezelőtt, mondván: majd ebből lesz nyugdíja a Hiszékeny Állampolgárnak. Most meg beletolják a Hiszékeny Állampolgár arcába: majd eltart a gyermeked, mert tudomásul kell venned: az állam nem tud – ámbár felettébb jól él az általad évtizedeken át befizetett összegekből. ….
Mielőtt ezt a törekvést nyilvánosságra hozták volna, természetesen módosították az Alaptörvényt is, hogy kétsége ne maradjon a parasztnak, annak vonatkozásában, hogy bizony nem az állam kötelessége a nyugdíjas öregkort biztosítani állampolgára számára (meg persze az egészségügyi ellátást sem). …
Ha nem tetszik, bátran lehet az Alkotmánybírósághoz fordulni. Igaz ugyan, hogy Alkotmányunk azóta nincs, mióta a Döbrögi-rendszer életre keltésével eltörölték azt, életre hívva az Alaptörvényt, Alaptörvény-bíróságunk pedig nincs – de, elméletileg bátran lehet fordulni hozzájuk, panaszolva az állampolgárokat ért jogsérelmeket.
Totál fölöslegesen.
Ugyanis egyetlen ellenzéki párt sem emelte még fel hatékonyan a szavát a szülőtartás adott módon való bevezetése ellen. Az állam pedig a következő hazug kommunikációval altatja a Hiszékeny Állampolgárait:
„Hangsúlyozták ugyanakkor, hogy a szülőtartás mint méltányos jogintézmény nem veszélyeztetheti a nagykorú gyermek vagy családja megélhetését. Az ellátás költségeit csak attól lehet kérni, aki az anyagi helyzete alapján képes megsegíteni szülőjét. Nem köteles a szülőjét eltartani az, aki ezzel saját vagy gyermekei tartását veszélyeztetné - közölte a tárca.”
Namármost, mit is fog jelenteni ez a gyakorlatban?
A megöregedett, ezzel elszegényedett szülőnek, akit Állam Bácsi lehúzott a süllyesztőben, miután Állam Bácsi senkit sem hagy az út szélén, és be kell perelnie a gyermekét, kérve, hogy az tartsa őt el, akár az unokái jövőjének biztosítása terhére is. A gyermeknek ebben a perben két lehetősége van a bizonyításra – mivel védenie kell a saját és családja megélhetését – vagy azt fogja bizonyítani, hogy a szülője érdemtelen a tartásra, vagy enyhébb bizonyítási eljárást folytat le: bizonyítja, hogy ő maga is a létminimum alatt tengődik.
Mindegy melyik bizonyítási eljárást választja, a szülő és közötte a viszony örökre, és megjavíthatatlanul megromlik majd.
Mivel nem volt kinn a módosító, előterjesztés előtt civil egyeztetésen. Minek okán azért még feltennék egy kérdést: Mi a helyzet a különélő szülővel?
Állam Bácsi ezt nem gondolta végig, hogy a gyermekétől évtizedekig különélő szülő, bár fizette a tartásdíjat, ő maga a tartásra érdemtelenné lesz nyilvánítva, lévén nem élt együtt gyermekével, és, még ha a PAS is befigyelt a gyermekével való kapcsolatába, akkor már a szülőtartás kimondásakor érdemtelenné is vált gyermeke szemében és értékrendjében a szülőtartásra – ergo: ez bizony nem vica versa. …
Ugyanakkor, vizsgáljuk meg annak a szülőnek az esetét, aki külön él a gyermekétől, de, ha rokkant, illetve közmunkás, vagy minimálbérért dolgozik, amely jövedelmekből a tartásdíjat fizetni nem volt képes (lévén mindhárom ellátási forma bőven a létminimum szintje alatt van), így gyermekét támogatni, önerőből nem tudta, ugyanakkor elérve az öregségi nyugdíjkorhatárt, az addigi jövedelmének is csupán a minimális töredékére lesz jogosult ….
El tudjuk képzelni?
Az a különélő szülő, akinek nem állt módjában gyermektartást fizetni, ennek okán gyermeke állami megelőlegezést kapott, két retorzióval lesz sújtva, amint gyermeke eléri a felnőttkort. Egyrészt az alig elégséges jövedelmére adók módjára végrehajtott állami megelőlegezés visszafizetésének terhe érkezik, ami még inkább a mélybe taszítja anyagilag, hogy tutira rá legyen szorulva a szülőtartásra (főleg akkor, ha abban az életkorban dolgozni már nem tud, mert eleve rokkant).
Másrészt: ha nem volt anyagi lehetősége arra, hogy tartást fizessen gyermeke után, garantáltan, a külön töltött évek alatt el lett idegenítve a saját gyermekétől.
… és akkor Állam Bácsi azt mondja: menj, állj bíróság elé, és legyen bőr a pofádon ahhoz, hogy pereld le a gatyáját a gyermekednek. Hiszen te elvártad tőle, hogy megértse, miért is nem tudsz fizetni neki, ugyanakkor most te elvárod tőle, hogy megértse: mindezek ellenére miért is kell téged eltartania. …
Mert Állam Bácsi családbarát. Kifejezetten családbarát. És hogyan kommunikálja ezt a külvilág felé? Hogyaszongya:
„Az Emmi úgy fogalmazott: "az, aki képes rá és mégsem gondoskodik a szülőjéről, hálátlan". Akinek van pénze és mégsem gondoskodik a szülőjéről, "valójában a többi adófizetőt terheli".”
Teccccik érteni?...
… és amíg a családtagok egymást marják, mondván, hogy ha-én-igen-akkor-te-is, vagy: ha-te-nem-akor-én-sem, illetve: bár-te-igen-de-én-nem, stb. játszmákban a bíróságon, addig sem fog eszébe jutni a Hiszékeny Állampolgároknak, hogy a helyzet kialakulásának egyedüli felelősét próbálják már meg széttépni ezért az áldatlan családi állapotért, ne pedig a családtagokat. ….
Állam Bácsi pedig elégedetten hátradőlve dörzsölheti kezeit, és szervezheti helikopteres közlekedését (amit, mint mondták, minden középosztálybeli megengedhet magának, annyira jól élünk). …
...
Ui: Azért a végén még egy kérdés: véridegen gyermek perbe fogása a szülőtartásért, az mit fog tudni? Hiszen az egyedülnevelő szülő, ha új párkapcsolatot létesít, akkor a gyermekét a gyermektől véridegen ember fogja nevelni, tartani, gondozni, és szeretni. A magyar jogrendszer szerint a gyermekkel együtt élő, véridegen szülő – jogilag - senkije a gyermeknek, még csak nevelőszülőnek sem minősül. Ő is megöregedhet, saját gyermek nélkül is. Ő kihez fog fordulni, ha Állam Bácsi kivonul az ő tartásából? …
Hirdetés
De bonyolítsuk tovább: és a nevelőszülők? Akik ezernyi számra nevelnek föl gyermekeket? Ők odaböknek egy felneveltjükre: Te! Te leszel az, akinek el kell tartania engem, hiszen hiába dolgoztam le az egész életem Állam Bácsinak, most éhen fogok halni, pusztán azért, mert megöregedtem. … Illetve: ha van saját gyermeke, akkor a gyermek fogja perelni a többi felnevelt gyermeket a szülőtartás megfizetésének részesedéséért? ...
És a kérdések száma végtelen. A civil egyeztetés hiánya ordít ebből a módosító javaslatból is. És a végén kik lesznek azok, akik végképp tönkremennek majd ebben a folyamatban?
Igen. A gyermekeink.
Akiknek az érdeke – minden normális tagállamban – mindenek felett áll. ….